“Nem mindig könnyű megtalálni a harmóniát a harcművészet és a jóga között, vagy akár a mindennapok és a belső béke között, de úgy érzem, hogy valahol a béke művészete az, amit gyakorolok és amit átadni szeretnék.“
“Nem mindig könnyű megtalálni a harmóniát a harcművészet és a jóga között, vagy akár a mindennapok és a belső béke között, de úgy érzem, hogy valahol a béke művészete az, amit gyakorolok és amit átadni szeretnék.“
Hogy a jóga lányoknak való. Vékony, hajlékony lányoknak.
Azelőtt sokfajta sportot kipróbáltam. Kezdetben úsztam, aztán belefogtam az aikidóba 1998-ban – az egyik harciasabb és dinamikusabb változatába. Annyira elbűvölt ez a filozófia és mozgáskultúra, hogy már régóta edzéseket tartok.
Aztán egy ismerősöm elvitt egy jógaórára és amit ott tapasztaltam, az maga volt a csoda. A jóga egyszerre segített a derékfájásom elmulasztásában, a stressz kezelésében és nem utolsó sorban megismertem önmagam is – egy kicsit jobban.
Akár a gyakorlás, akár az edzések vezetése számomra út ahhoz, hogy jobban megismerjem magam, megtapasztaljam a határaimat és a kiteljesítsem a képességeimet. Immár tudatosabban ráléptem erre az útra, és jógagyakorlásokat vezetek.
Nem mindig könnyű megtalálni a harmóniát a harcművészet és a jóga között, vagy akár a mindennapok és a belső béke között, de úgy érzem, hogy valahol a béke művészete az, amit gyakorolok és amit átadni szeretnék.